Úgy látszik 20 év nem volt elég, hogy az MSZP megszabaduljon a jól bejáratott szocialista reflexektől. Vagy pont elég volt, hogy elfeledkezzenek ezek következményeiről?

Ami ingyen van, annak nincs értéke, tetszik, vagy nem de egy pénzre épülő világban ez így van. Aminek nincs értéke, azt pedig senki nem becsüli. Így már a BKV ingyenessé tételének pozitív hatásai sem megalapozottak, pár hónap, mindenki megszokja, és szépen semmibe se nézi utána, pont úgy mint ma a különböző jegyártámogatásokat (Nekünk ez jár...).

De képzeljünk el egy olyan vállalatot, ami a teljesítményétől függetlenül megkapja összes bevételeit az államtól, nem is kell ehhez akkora képzelőerő, csak a mostani helyzetet szorozzuk be 2-vel 3-mal... Persze ne a járatszámot, vagy a szép tiszta közlekedési eszközök számát szorozgassuk, inkább a pénzt kitoló talicskákét, a nemtörődöm alkalmazottakét.

Továbbá az ingyenest valószínüleg sokkal hatásosabb lenne "ingyenes"-nek írni, hisz a buszokat senki nem fogja ingyen adni, ingyen üzemanyagot se ajánlott fel valamelyik arab sejk legjobb emlékezetem szerint, az "ingyenesség" költségeit bizony mi fogjuk kifizetni mindannyian, akár utazunk bkv-val, akár nem. És a racionális működésre ösztönző erők eltávolításával, valószínüleg, a mostanihoz képest többszörös árért kapunk majd egységnyi szolgáltatást.

Az újraelosztást csökkenteni kell, csak a valóban rászorulókat kell támogatni, a többiekenek pedig a lehető legkisebb adóterhekkel meg kell teremteni az önáló döntések lehetőségét, hogy ezzel megteremtsék a minőségi, racionális szolgáltatások irányába ható nyomást.

Válság van. Mindenhonnan ezt halljuk, már szinte szugerációs erővel vésik az emberbe, válság van. De csengjen bármilyen baljósan is eme szó, azért alapvetően magában hordja az ideiglenesség érzetét. Most pár évig majd rosszul mennek a dolgok, de igazából nem is csináltunk mi rosszul semmit, majd ha megnyugszik a piac minden olyan lesz mint régen, gondolhatjuk.

Pedig több veszett el mint a bizalom. Egy álomkép foszlott szét, a hitelből finanszírozható életszinvonal emelés édes illúziója nincs többé. Ami maradt az a mesterségesen felfokozott vágyak és félelmek kusza összevisszasága.

Mint láthatjuk, mára a világ olyan szinten túlnépesedett, hogy ezek nélkül a vágyak, vagy az ezeket megalapozó hitel nélkül a mai technikai szinten rengetegen maradnának munka nélkül, ha nem jelenne meg párhavonta egy-egy kütyü amiért fiatalok tömege rajong, vagy nem akarna minden egyes ember saját autót, ha nem a wellness hétvége lenne az elképzelhető minimum elfogadható kikapcsolódás, és még jó darabig lehetne sorolni.

Úgy gondolom alapvető fordulat szükséges a válságkezelésben, nem reális azt gondolni, hogy a most válságba került rendszer fentartható és csak a bankárok szúrtak el valamit nagyon. Persze tény, hogy hibáztak, de csak annyiban, hogy nem tudták tovább fentartani a látszatot.

A mesterségesen hitelből teremtett piacok eltüntek, eltünnek, így ezekre az országokra, és ilyen Magyarország is, nincs szüksége tovább a tőkének, vonul is ki meglehetős gyorsasággal.

Végre fel kell ismernünk, hogy egy fentartható út van előttünk, ha olyan termékeket tudunk előállítani amikre másoknak szüksége van, és Magyarországon két ilyen termék képzelhető el, az élelmiszer és az agy. Persze nem azt mondom, hogy minden mással fel kell hagyni, de mint látszik nem építhetünk stabil gazdaságot az olcsó bérmunkára és hitelből fedezett fogyasztásra.

Így szerintem a legfontosabb lépések itthon:

• A költségvetés azonnali egyensúlyba hozása (bármi áron)
• A szegénység többszörös újratermelését ösztönző családtámogatási rendszer átdolgozása
• A munkakerülést támogató segélyezési elvek újragondolása
• A mezőgazdaság drasztikus racionalizálása
• Az oktatási rendszerben a mennyiségi szemléletet minőségire cserélni

Bizony már én is alig várom, jövő héten végre megkaphatjuk, ó mi minden magyar vágya, igen igen az adócsökkentést.

De miért is lesz az jó, merülhet, merülhetett fel a kérdés. Persze a válasz sem késett: mert csak. És ennyi elég is volt, hogy a közvélemény elhiggye, itt a megoldás, legalábbis egy darabig.

Végülis a bővebb indoklás még logikus is, hisz ha a munkaerő kevesebbe kerül, nyilván majd inkább megéri alkalmazni, mint eddig. És milyen jó lépés is lett volna ez mondjuk úgy 4 éve...

Persze mostanában kicsit megváltozott a helyzet, ma már nem az a kérdés, hogy vegyenek-e fel új munkaerőt a foglalkoztatók, hanem, hogy egyáltalán van-e értelme folytatni az eddigi tevékenységüket, ki fogja megvenni az eddig gyártott terméket. Úgy nem sokat érnek az olcsóbb munkaerővel ha közben a mérleg másik serpenyőjében, a alkalmazott munkájának értéke hirtelen 0 lett.

Gondolhatnánk, hogy rendben nem sok munkahelyet lehet így megmenteni, de majd a vállalkozások különadójának, nyereségadójának (stb.) csökkentésével, azok megszabadulnak béklyójuktól és megelevenedik a pannon puma. Ja, hogy az elmúlt 20 évben módszeresen leromboltuk a magyar gazdaságot és mára a középvállalkozási szinttől felfelé csak külföldi multik érdekeltségeit találjuk, akik a megnövekedett hasznot az anyacég mérlegének kozmetikázásra és nem bővülésre használják majd?

Persze az adócsökkentésnek ára mindenképp lesz. Vagy a fogyasztáshoz kapcsolódó adóterhek növelése, ami tovább csökkentheti a keresletet, ezzel még több munkaerőt feleslegessé téve, vagy az állami kiadások akár túlzott visszafogása, akkor amikor az igény az állami segítségre várhatóan minden a közelmúltban tapasztalt szintnél sokkal nagyobb lesz.

És bizony most jogos lesz a segítségkérés, az eddig becsületesen dolgozó, hitelt felvevő, fogyasztó rétegtől, akik ha hirtelen ugyan azokkal a feltételekkel találják szemben magukat mint a segélyre berendezkedettek, nem csak a hatalom, hanem a rendszer támogatottsága inoghat meg.

El kell fogadni végre, az elmulasztott lehetőségek és elkövetett hibák nem tehetők meg nem történté, az új helyzetre új stratégia kell, nem elég egy, vagy akár az összes régi ötletet leporolni.

Furcsa egy országban élünk. Végre valaki elég hangosan ki mer mondani egy valós problémát, és mi a reakció, persze, hogy a megfogalmazással, a lényegtelen felhangokkal, a megfoghatatlan társadalmi folyamatok elemzésével foglalkoznak hőn szeretett vezetőink és jogvédőink. Az illetőt gyorsan vizsgálat alá vonják, leváltják és a probléma újfent elsikkad, marad minden ahogy volt.

De azért mindennek van határa, mert az elhallgatás egy dolog, van ilyen, nem ez az egyetlen problémakör amiben előszeretettel alkalmazzák nagyszerű vezetőink.

De milyen alapon állítja be úgy Munk Veronika jegyzetében a többségi társadalmat, mintha annak véréből való, veleszületett tulajdonsága lenne a faji előítélet, talán nem ugyan az a hiba ez amit ő fennhangon ostoroz? Miért tételezhető fel a rendőrökről általában, hogy ők rasszistának születtek, miért nem fogadható el, vagy legalább tehető fel, hogy a mindennapi munkájuk során szerzett tapasztalatok hatására vélekednek úgy a cigányokról ahogyan?

Sőt tovább mennek, a fő kérdésük, hogy honnan van a rendőrségnek adata az elkövető nemzetiségéről. Hát kérem ez a rendőrség, az a feladatuk, hogy kiderítsék az elkövető kilétét, aminek szerintem része a nemzetisége is. Persze ez nekik igen kellemetlen, mert szerintük egymás elfogadása abból áll, hogy a nemzetiségi hovatartozásnak nem tulajdonítanak jelentősséget, ők nem a cigányságot fogadják el, egyszerűen azt hazudják maguknak, hogy nincs is olyan, hogy cigány, vagy akár magyar.

Munk Veronika szerint egy embert inkább határoz meg, hogy mit hord, milyen sorozatot néz, mint hogy milyen kultúrális környezetben nevelkedett. Ez ám a mai elfogadás mintaképe, mindenki adja fel hagyományait, értékeit és akkor majd jól elfogadjuk egymást hazudják saját maguknak is.

De végül fellépésükkel a felszínre hoztak (akár milyen rövid időre is) egy másik alapvető problémát, a hazug, elhallgató, a közembert hülyének néző újságírás problémáját, a ma létező legnagyobb problémát.